Fekete Antal, nagypapáék négyen voltak testvérek. Legidősebb volt Sára, ő volt az első kertész a családban. Budapesten tanult. Egy freiburgi zsidó emberhez ment férjhez. Scheuerné lett. Szülés után halt meg, a gyerek megmaradt, Scheuer Éva. Férjhez ment, és kiköltözött Izraelbe. Két gyereke van.

A testvérek sorban: Sára, László, Antal (nagypapa) és Júlia (1907. október 20-án született). 

Fekete Júlia a testvére után kiment Trierbe, és a férje testvéréhez ment feleségül. Ő volt Scheuer Pál. Trierből a Szovjetunióba menekültek 1935-ben. Ott megbizhatatlannak tartották őket a háború kezdetén, kb. 1940-ben kitoloncolták őket, és így kerültek a lengyel gettoba. Onnan katolikus lengyel menekültként érkeztek Magyarországra, Vityán éltek a háboru végéig. Itt vették föl a Ferenczy nevet úgy, hogy Révhegyi Mária férje örökbe fogadta őket. 

Juli néni egyszer odament Böke nagymamához a háború után valamikor. Mesélt oroszországi emlékeiről, és ez buggyant ki belőle: Te Böke, ha itt is az lesz, mint ott kint, az rettenetes! 

Pali bácsi, a férje pedig 1945-ben vagy 48-ban a szavazás után elment nagyapánkhoz, és megrökönyödött azon, hogy ő a kisgazda pártra szavazott. Hogy bízhat bennük? 

Fekete László hadirokkant volt, az 1. Világháborúban rosszul nyúlt egy kézigránáthoz, elsült, és levágta a jobb kezét. Mindig fekete bőrkesztyű volt a kezén, az volt a műkarján.  Felesége Sára néni volt, Bábi néninek szólítottuk, ő egyben az unokatestvére is volt. A család ezért nagyon ellenezte ezt a házasságot.

Nagyapánk annak ellenére, hogy testvéreivel nem értett egyet, tartotta a kapcsolatot velük. Nagymamánk Juliát generalissimáénak nevezte, mert kommunista volt. Orosz tolmácsként dolgozott.  

Fekete Antal 1927-ben vette el Révhegyi Erzsébetet, nagyanyánkat.